Ritmus és ismétlés

A kisgyerek saját testi ritmusai csak lassan válnak rendszeressé. A Waldorf-óvodapedagógia ezt a folyamatot úgy segíti elő, hogy a gyerek életét mindig ismétlődő, rendszeresen visszatérő időbeosztással tagolja.
A Waldorf-óvodánk tudatosan él a ritmikus ismétlés én-erősítő, szorongásoldó hatásával.
A témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák, ételek, mesék, verses-dalos ritmikus játékok visszatérnek évi, havi, heti és napi ritmusokban. Egészséges változásban élhetik át a gyerekek az elfeledésből lassan felmerülő felismerést, az örömteljes várakozás szakaszainak végén a beteljesülést.
Kiemelkedő jelentőségű a Waldorf-óvodánk egész évi életét ünnepről ünnepre, hétről hétre és napról napra átszövő ritmus. Ez nemcsak a biztonságot adja meg a gyerekek számára, hanem segíti őket abban is, hogy át tudják élni a környező világ ritmikus körforgását.

Életünk mélyen átélt ünnepek sorozata köré szerveződik, melyek zömmel a keresztény ünnepkörbe tartoznak. (Az ünnepekhez nem kapcsolódik vallásos nevelési célzat. A Waldorf-pedagógia ugyanis, noha keresztény alapokon áll, nem erőlteti a gyermekkori vallásos oktatást.)

Állandó ismétlődéssel térnek vissza az évkör ünnepei, a természet évszakonkénti változásai és az ezzel összefüggő emberi munkák.
Rudolf Steiner szerint az ünnepek az év és az élet forduló- és csomópontjai, amelyek a világmindenség szellemiségével kapcsolhatják össze az embert.
A Waldorf-pedagógia felfogása szerint alvás és ébrenlét, nyár és tél, a ki- és belégzés hasonló, egymást imitáló ritmusok, melyeknek az ember lényére gyakorolt hatását nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nevelés folyamatában sem.
Születésnapokon és az év ünnepein nemcsak személyes élményt élhet meg a gyerek, hanem sokkal többet: a „közösen emberit”. Mivel a gyerek koránál fogva még nem értheti meg közvetlenül az ünnepek belső tartalmát, ezért az óvónők felelőssége ezeket a tartalmakat érzékekkel felfogható, átélhető formába önteni számára.
A csoportszobáinkban tükröződik az adott évszak hangulata és az évkörön belüli ünnep jellegzetessége. Mindezek helye az úgynevezett évszakasztal, amely egyben a gyertya helye is. Ez nagyon élő és élményt keltő sarok a gyerekek számára, ahol nap, mint nap találkoznak a mesevilággal, az ünnep tartalmával, a szertartások áhítatával, közös együttlétek élményeivel, emlékeivel.

Évkezdő kirándulás a családokkal

Minden évben egy ismerkedős barátkozós kirándulással indul az év ahol mind a szülők mind a gyerekek találkoznak a nyár után, lehetőség van az újonnan érkezőknek kicsit beleszokni a az óvodai közösségbe.

Betakarítás ünnep

Az ősz megkezdésével eljön a betakarítás, a télire való gyűjtögetés, raktározás, befőzés időszaka.
Ilyenkor a gyerekek maguk is hoznak különféle terméseket, gyümölcsöket, színes faleveleket. Nap, mint nap köszönetet mondunk a föld gazdagságáért, a világ sokszínűségéért.

Szent Mihály időszaka

Mihály nap az őszi nap-éj egyenlőség környékére esik, ettől kezdve a nappali órák száma és ezzel együtt a fény csökken, de az éjszaka, a sötétség növekszik. A fény szónak fizikai, lelki és szellemi jelentése van. A fény fizikai szinten elektromágneses sugárzás, fotonok összessége. Éteri vagy vitális szinten az építő, gyógyító folyamatokat jelenti, lelki szinten pedig az összes pozitív építő érzelmi hatást.
A Mihály ünnep, a jövő, az önmagát megteremtő, szabadságát kivívó, egyensúlyban lévő-ember jelképe.
Mihály-ünnep időszakában erőt és bátorságot gyűjtünk ahhoz, hogy az egyre hosszabb éjszakák és rövidülő nappalok idején megtaláljuk bensőnkben a fényt és a meleget, szembenézzünk saját belső sárkányunkkal. Ebben az időszakban a gyerekeket valamilyen - életkoruknak, képességeiknek megfelelő - próbatétel elé állítjuk, amely során megtapasztalhatják saját fizikai erejüket, valamint a fény és sötétség változását a természetben. Szimbólumként megjelenik Mihály arkangyal mérlege. Történeteket, meséket hallgatunk hősökről, akik mihályi erő segítségével birkóztak meg feladatukkal. Szent Mihály a sárkányt győzte le, az ember a félelem sárkányával veheti föl a harcot. Szent Mihály napjának ünnepe éppen ezért, a gyerekeknek bátorság-próba formájában tapasztalható meg.

Szent Márton időszaka

A Márton időszakra, és ünnepre hangolódásban segít, ha tudjuk:
Ki is volt Szent Márton?
Szent Márton itt Pannoniában, Sabaria városában született, de Itáliában, Paviában nevelkedett. Atyjával, aki a hadseregben tribunus volt, együtt harcolt Constantinus és Julianus császárok alatt. Nem saját jószántából ugyan, mert gyermekkorától fogva isteni kegyelem hatotta át, s amikor tizenkét éves lett, szülei akarata ellenére a templomba szökött és kérte, hogy vegyék fel a hittanulók közé. Ettől kezdve remeteségben élt volna, ha testének gyengesége ebben meg nem akadályozza. Mikor pedig a császárok elrendelték, hogy a veteránok fiai harcoljanak az atyák helyett, hadba rendelték Mártont is, mihelyt tizenöt éves lett. Elég volt neki egyetlen szolga, azt is inkább ő szolgálta ki, még a lábbelijét is ő húzta le, és ő tisztította.Már ebben az időben kitűnt katonatársai közül, és általános elismerést váltott ki az egyszerűsége, életének tisztasága, önfeledt felebaráti szeretete. 334-ben történt,hogy lovon közeledett Amiens kapujához. A lova egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért. Márton azonban katonatársaival épp az imént játszotta el minden pénzét, s így kiáltott: ,,Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!” Azzal fogta széles köpenyét, lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak.
Azon az éjszakán Mártonnak különös álma volt: Jézust látta, amint fényes sereg veszi körül. A vállán azonban a köpenynek azt a darabját viselte, amit a koldus kapott, és odafordulván az angyalokhoz, mondta: ,,A katechumen Márton öltöztetett föl engem ezzel a ruhával!” Amikor ezt az álmot egy papnak elbeszélte, az csodálkozva ránézett, és azt mondta: ,,Az Úr megmondta: Amit egynek a legkisebb testvéreim közül tesztek, nekem tettétek. De úgy vélem, hogy az Úr is készített neked egy ruhát, amelybe föl akar öltöztetni.” Hamarosan megkeresztelkedett, s amint mód nyílt rá, elhagyta a hadsereget….
Márton legendáját idézzük fel délelőttönként a reggeli dramatikus játékunk folyamán egy rövid történettel, és megfestjük a lámpás alapjául szolgáló papírt is. Majd a gyerekekkel közösen készítjük lámpásainkat délelőttönként.
Az ünnep-kör másik jelképei a törpék. Ők azok a lények, akik a földben a gyökerek közt élnek, kristályokat, nemesfémet fényesítenek, csiszolnak, hogy megőrizhessék bennük a nap fényét, melegét a számunkra. A földbe visszahúzódó szellemi erőket jelképezik, a kincsek a föld mélyére levitt fényből születnek.

Márton ünnepünket közösen tartjuk a családokkal, sötétedéskor a természetben.

Advent időszaka

Advent a keresztény kultúrában a várakozás ideje. Várakozni pedig annyit tesz, mint felkészíteni magunkat a találkozásra. Minden találkozás egy misztérium, egy kicsiben megélt szembesülés és egyesülés, melynek csak tudatunk és moralitásunk szabhat határt.
A karácsonyi szent megszületés egyben lelkünk újjászületésének is lehetőséget ad oly módon, ami csak erre az időszakra jellemző. Ezen hetek különös jelentőségét elődeink is felismerték már és advent négy hetéhez a négy archaikus erényt kapcsolták, melyekre az adott időben különösen ügyeltek.
Ha várakozunk, valamit visszatartunk, hogy a máskor elfolyó erőt tudatosan a választott, magasztos célra tudjuk fordítani. Adventkor ez különösen igaz lehet. Ha nem hagyjuk, hogy a világban tomboló, felforgató, „karácsonyi”, ördögi őrület elsodorjon bennünket önmagunktól, akkor erőfeszítéssel sikerülhet a lényeg felé fordulnunk. Érdemes figyelnünk a csendre, az egyszerűségre.
Figyelmünk irányának segítséget adnak a már említett erények:

1. hét igazságosság ásványvilág fizikai test
2. hét mértékletesség növényvilág éteri test
3. hét bátorság állatvilág asztrális test
4. hét bölcsesség ember Én

Advent negyedik vasárnapja után van még pár nap, mielőtt elérkezne a Szent éjszaka. Ezeket a napokat pedig arra használhatjuk fel, hogy a lélek három fő területét: az akarat-, az érzelem- és a gondolatvilágunkat igyekezzünk egyensúlyban tartani.
Bizton számíthatunk arra, hogy ha bennünk megvan az igyekezet és a várakozó lelkület, kapunk hozzá segítséget is, hogy belsőnk betlehemi bölcsővé váljon, amit a Kegyelem megtisztelhet a Születéssel.
És ne felejtsük el, hogy „szeretet nélkül egy erény sem kedves Isten előtt” (Keresztelő Szent János)

Advent időszakában reggelente közös énekléssel várakozunk. Saját dalos könyvet is készítettünk.

Szent Miklós (dec.6. óvodai délelőtt) minden évben ellátogat hozzánk.

Az első vasárnap angyala

Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

A második vasárnap angyala

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

A negyedik vasárnap angyala

Advent negyedik vasárnapján, a karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Az adventi kert, másnéven az adventi spirál

A gyerekek egy gyertyákkal megvilágított teremben spirális úton vonulnak a középen világító gyertya felé. A spirált fenyőágak jelenítik meg, melynek mentén aranyszínű kartonból készült csillagok láthatók. A spirál közepén lévő gyertya segítségével meggyújtják a magukkal vitt, almába szúrt kisebb gyertyát, majd kifelé vezető útjukon a megfelelő helyen leteszik egy földre helyezett aranycsillagra.
Az adventi spirál járás hagyománya az emberi aktivitás lényegét fejezi ki szimbolikusan: ha az ember befelé megy, azaz nagy figyelemmel tanul, dolgozik, elmélkedik, egyedül teszi meg útját a fényig; a fény közös, mindenki számára elérhető.
A megtalált közös lángnál mindenki meggyújthatja a saját fényét, és kihozhatja a többieknek, azaz nem rejti el magának, hanem odaadja a közösségnek, hogy ezáltal egyre melegebb és világosabb legyen. Mindez különleges szimbolikája annak a folyamatnak, amikor először egyénekké válunk a tanulás, gondolkodás által, később képességeinket a közösség rendelkezésére bocsátjuk
Az alma a teremtést, az apró fény az ember belső fényét jelképezi, a keletkező nagy fény pedig a kiáradó krisztusi világosságot.

Vízkereszt (jan.6.) Három királyok időszaka

A karácsonyi ünnepkört a Vízkereszt zárja. A téli szünetből visszatérve elevenítjük meg délelőttönként a Három király történetét egy másik aspektusból. A Három királyok oldaláról közelítünk, mivel a Három királyok más minőséget jelenít meg a gyermekek számára. Ez a minőség az égi bölcsességet, a jövőbe látás tudományát jelenti. Így élhetik át a gyermekek a születés két pólusát. Az ünnepkör másik része a Vízkereszt, vagyis a megkeresztelkedés, ami új lehetőséget hordoz. Ez a reménysugár a csillagok időszakát hozza el nekünk. A csillag az Isten Fiának szellemi jelenléte, amely a gyermekre világított. Ezért ennek az ünnepnek a szimbóluma a csillag. Ebben az időszakban a télre is odafigyelünk, és megpróbálunk minden a tél adta lehetőséget kihasználni a gyermekekkel, így közelítve a természethez.

Farsang időszaka

A farsang egy könnyedebb, felszabadultabb ünnepet jelent az év ritmusában. A kisgyermekek játékában nap, mint nap megjelenik a szerepjátszás. Ezért a farsangi ünnepen nem a jelmezé a főszerep, hanem a hangsúly a farsangi témán (pl. mesterségek, mese, állatok, erdő lakói, évszakok stb.), és a mulatságon van.
Évek óta ezen a napon, Tücsök Szabi szórakoztatja a jelmezes forgatagot .
Az anyukáknak köszönhetően a finom farsangi fánk sem hiányzik.

Télutó Tavaszelő időszaka

„Amikor a tél a maga hidegével és sötétségével, erős formaerejével, amely a hópelyhek kristályalakzatában is megmutatkozik, lassan mérséklődik és a jelentkező tavasznak elébe megy, akkor kezd a természet ismét ébredezni.” A fény érezhetően nő, szétárad az első melegség. A gyerekek is egyre inkább igyekeznek ki a szabadba.
Ha az időjárás engedi, a magas ágyásokba ültetünk. Bent a szobában is tavaszi színekbe borul az évszakasztal.

Húsvét

Annette Stroteich: Húsvéti levél szülőknek
Míg a karácsonyt, az igazi gyermek-ünnepet minden motívumával együtt bemutathatjuk a kisgyermeknek /pl. egy betlehemes játékban /, a húsvéti ünneppel az a helyzet, hogy bár a felnőtteknek tudniuk kell az összefüggésekről, ezek azonban a gyermekek számára csak képekben érzékelhetőek.
A Waldorf-óvodában az ünnepek megformálását bizonyos tradíciók segítik, melyek részben természet-vallásos megértésből, részben az áthagyományozott keresztény szokásokból és részben pedig képekből állnak, melyek az antropozófiával foglalkozó óvónők számára fontosak.
Az ünnepek megjelenítése minden évben az evangélium tartalmával és a jelképekkel egy új személyes viszonyt kíván tőlünk óvónőktől, hiszen ezekkel a jelképekkel akarjuk körülvenni a gyermekeket a hétköznapi életben. Csak evvel a módszerrel lehet a keresztény év nagy, mindig jelenvaló MOSTANJÁT / " Üdvözítő született ma néktek" /, az örökkévalóság jelenidejűségét saját magunk számára átélhetővé tenni.
Néhány képet szeretnék most kiragadni, hogy segítségükkel felmutassam, milyen lehet a kapcsolat tartalom, kép és alkotó cselekvés között.
Ha az evangéliumnak a passióról és a húsvéti történetről szóló kijelentéseivel foglalkozunk, többnyire csakhamar rájövünk, milyen kezdetlegesen, gyerekesen fogjuk föl a Krisztus haláláról és feltámadásáról szóló misztériumot. Mit kell, lehet, szabad az Én-születésnek ebből a titkából a gyermekeknek átadnunk, a gyermekeknek, akik még nem érzik saját Én-jüket? Nem csupán az az egyedüli lehetőségünk, hogy egy utat mutassunk nekik, melyen később keresőn elindulhatnak? Hogyan segítsünk nekik csírázó erényeik növekedésében, melyekre később szükségük lesz? A mesék képeivel készítjük fel a gyermekeket az élet oly sokszor drámaian belső lelki eseményeire. A példázatok és Jézus életének megértése hasonló feladatot jelent a felnőttek vallásos életében és ismeretre törekvésük útján. Milyenek legyenek azok a képek, melyek a kisgyermekkel megsejttetik és titokzatosan megértetik a keresztényi utat?
Mivel Húsvét ünnepe mindig a tavasz-kezdet utáni első vasárnapra esik, az időpontja tehát az égi történésektől függ - a nap és a hold kapcsolatára vagyunk utalva. A sötét tél után a nap ismét magasabban áll, mint a hold. A sarlója a húsvét előtti időszakban szinte, mint egy kehely, vízszintesen fekszik. A nap régi szimbóluma Krisztus személyének. Az óvodában erre gondolunk, mikor egy főtt tojást felvágunk úgy, hogy a sárgája, mint egy aranysárga napocska a holdkehelyben nyugszik, és ezt a tojást aztán szétosztjuk a jelenlévők között.
A család számára egy szép húsvéti előkészület lehet, hogy együtt megnézik az égbolton megjelenő "hold-kelyhet". A tojás a halálnak és a feltámadásnak egyik szimbóluma. Nem látszik benne, mennyi életerőt rejt magában. A húsvéti tojásban az a különös, hogy festékkel díszített, és el van rejtve; nem ajándékba kapjuk, hanem meg kell keresnünk. Mennybemenetelig van rá időnk, addig tart a húsvéti időszak. A felnőttek számára is létezik húsvéti tojás, megoldatlan problémáikban, és rendezetlen dolgaikban. Ha ott keresünk, lehet, hogy teljesen új szemléletre vagy életminőségre találunk…”
"A tojásokat a húsvéti nyúl hozza, akinek arany szőre van és húsvét reggel után eltűnik. Előtte lehet róla mesélni - ahogy azt szoktuk is-, hogy csak egy nagyon különleges nyúl lehet méltó arra, hogy húsvéti nyúl legyen.
A tojás és a nyúl ismertebb képei mellett a búzaszem jelképe hordozza talán a legtökéletesebben a húsvéti elvet: " veszítsd el az életed, hogy megnyerhesd”
"…A búzaszemnek maradéktalan és ösztönös áldozatkészsége van. Csak ha meg tud halni, nem vész el, hanem segítségével új élet keletkezik. A halál itt nem értelmetlen pusztulásként jelenik meg, hanem értelmes lemondásként saját formájáról, hogy új formát hozzon létre. Ez egy átváltozás kezdete, a feltámadás előfeltétele.
A létfenntartásról a magoknak csak egy része gondoskodik. A többieket összetörik, de pl. a kenyérben magasabb rendű állapotukban, " csíra-állapotban" vannak jelen, hiszen a kenyérben életünkké lesznek. A kenyér teszi lehetővé életünket a földön. Tőle függ szabadságunk vagy kiszolgáltatottságunk.
A kenyér készítéséhez olyan munkák tartoznak, melyeknek ősképi jelentésük van.
- Kaszálás (kaszás/halál)
- Csépelés (a rossz és jó szétválasztása)
- Tárolás/ pihenés (az ember függetlensége az évszakoktól)
- Vetés vagy
- Őrlés (Kő/föld, víz és levegő segítségével az eddigi formát széttörik)
- Sütés (kapcsolat a vízzel, sóval=föld, kelesztés alatt a levegővel és végül a tűzzel)
Mit lehet ezekből a folyamatokból tanulni, melyeket így, vagy hasonló módon még sokkal mélyebben megfigyelhetünk? A húsvéti búzának, vagy fűnek a vetése éppen ezekkel a gondolatokkal történik a Waldorf óvodákban, ám ezeket a tényeket nem emeljük be a gyerekek tudatába, hanem a tettekben megélhetővé válnak. Körjátékainkban például heteken át minden nap eljátsszuk és " megtapasztaljuk" a szántó-vető ember minden munkáját. A gyerekek elvetik a kertbe és kis agyagtálkájukba az általuk kicsépelt, Szt. Mihály ünnepén kapott és egy télen át őrizgetett búzaszemeket. Naponta megnézegetjük, öntözzük, és közben talán ilyesmit énekelünk: " Mag, mag, búzamag, benne aluszik a nap." Az utolsó napon a húsvéti szünet előtt kalácsot sütünk, a kalács pedig mindig nagy formájú pl. egy fonott koszorú. A közepén találjuk meg titokzatos módon az első húsvéti piros tojást, amit közösen megeszünk…”
"…A húsvéti nyúl különösen a testvériség erényével tűnik ki. Ő hozza a tojásokat - nem a kifújtakat, amelyeket húsvéti díszként rügyező ágakra akasztunk, hanem azokat, melyeket húsvét hajnalán lehet találni. Ez arra utal, hogy Krisztus feltámadása, melynek képe a húsvéti nyúl, a természetben lehetséges önmegújulásnak még egy különleges színezetet adhat.”
Beöthy Hanna fordítása

Mennybemenetel- Pünkösd időszaka

Mennybemenetel időszakában az idő múlását érzékeltetjük a gyerekekkel, mindezt a húsvétfán a tojások átváltozásával, felakasztásával tesszük. Egyre többet vagyunk a szabadban, és gyönyörködünk a természet szépségében. Megfigyeljük az első bogarakat, pillangókat, virágokat. Pünkösdi kirándulásra megyünk, ahol virágok között járjuk a körtáncot. A gyermekeknek olajágra szállt gyapjúgalamb szimbolikája segít megérezni az ünnep hangulatát.

Szent János időszaka – Nyárünnep

A virágokkal feldíszített udvaron búcsúztatjuk el az iskolába menő társakat.
A Szülők egy bábelőadással készülnek erre a napra. Az udvar átalakul egy játékokkal teli forgataggá.
A terülj, terülj asztalkám sem hiányozhat!
Végül pedig a tűzugrással zárul az ünnep.

Születésnapok

A szülinapos itt kivételezett helyzetben van, mert a születésnapján (vagy ha az épp hétvégére, vagy szünetre esett, akkor utána egy egyeztetett napon, amikor újra oviba megy) történik az ünneplés. A többiek már várják, rajzzal készülnek és a kis ünnepelt kap egy palástot és koronát. Ő ül az asztalfőre, választ magának segítőket.
Az óvó néni aznap az ünnepeltről, vagyis róla mesél a többieknek. Az ő eddigi kis életét szövi egy szép mesébe - a szülei által elmondottak alapján - onnan kezdve, hogy ő kiválasztotta a szüleit, hogy hozzájuk szeretne születni és hogy mi minden történt azóta vele. Megkapja az ajándékát a jókívánságokkal.